FML... De tényleg.

Csengusz egyszer átküldött nekem egy képet, aminek az aláírása röviden és tömören a következő mondat volt: I hate my life.

Ha teljesen nem is tudom átérezni a dolgot, pár kocka azért megvan.

Hétvégi hobby alapon elmentem ma promóter kislánynak. Ja. Mert az vidámság és party. Ha-ha.
Nem.
No.
Nein.
Nyet.

Pedig nektek olyan szééép ruhátok van...
Nem, nincs, de valóban nagyon cuki a betoldás az elején, és atom a pörgős szoknya.

De olyan cukin mosolyogtok...
Egész nap görcsben áll az arcod, mert nem tudsz mást csinálni, mint vigyorogni, mint egy haladó Freddy...

Olyan türelmesek vagytok a tahókkal...
Egy idő után kifejleszted azt a képességedet, hogy gondolatban, szép lassan egy cölöphöz kötözöd őket, pont olyan lazán tartva a köteleket, hogy a sült oldalast nem, csak a Norbi Update szalonnát érhessék el...

Nincs más dolgotok, mint jól kinézni...
Meeeeg a vékonypénzű almáspitéteket, azt. A ruha szűk, és műszálas, és becstelen szaga van nap végére. az emberek bujdosnak (és ezt így higgyétek el, köszi) amint meglátják, hogy szórólap van a kezedben, amin rajta virít a Ferrero logó.

Nem irigylem ezeket a lányokat, és nagyon durva amit csinálnak. A kívülálló csak a cuki rucit meg a sminket látja, de ott állni a pult másik oldalán, és látni, hogy az emberek nagy része hogy viselkedik, ha bemegy - nem kell nagyra gondolni - egy egyszerű CBA-ba mondjuk.

Borderline ámulatba ejtő az, ahogy egy ember átlényegül, ha olyan helyen van, ahol őt szolgálják ki, nem pedig ő a beosztott valahol. Beszélgettem néhány dolgozóval, és ők is arról panaszkodtak, hogyan modortalankodik az egyszerű kispolgár, ha olyan közegbe kerül, ahol nem érzi magát annyira jelentéktelennek.
A parancsolgatástól elkezdve a válogatatlan otrombaságokig minden felmerült, és a mai napon én is első kézből tapasztaltam meg.

Éppen ezért köszönöm az én csodálatos, kötélidegű váltótársamnak, Timinek, hogy együtt csinálhattam vele végig a mai tortúrát. Tartottuk egymásban a lelket, mint Locktite a falemezeket.

Ezer hála.
Holnap ugyanott. :)