Több érdekes és érdektelen pontja van a Pestre való költözésnek.
Persze nehéz lenne mindet felsorolni, és a fejemben lévő káosz miatt ez a feladat borderline lehetetlen.
Az elején azt hittem, nem fog menni. Hogy a nagy távolság miatt vagy hisztis leszek, vagy teljesen bezárkózott, vagy még rosszabb. Turns out, pont erre volt szükségem. Változásra. más környezetre, és új emberekre.
A 2014-es év volt a legjobb, és legrosszabb évem egyben. Olyan volt, mint egy elcseszett hullámvasút, amiből sehogy sem tudtam kikerülni. Felbontottam a jegyességemet, kiléptem egy olyan kapcsolatból, aminek nem láttam a végét.
Szerettem Gigát. Nagyon. Máskülönben nem mondtam volna igent neki. Volt idő, amikor elképzeltem vele az életemet is, de máshogy alakult. Nem tudom, visszatekerném-e az időt, de szerintem valószínűleg nem. Ez nem jelenti azt, hogy nem érzem majd magam szarul, ha találkozunk majd Piros esküvőjén, mert de. Nagyon. Hiányoznak a beszélgetéseink, de az új Giga nem. Valami változott, és elromlott.
Könnyebb most, hogy Dani itt van velem. Nagyon szeretem. Ő is tudja. Az egyetlen baj, hogy Giga után nem merek mindenbe ugyan úgy beleugrani. Feljöttem Pestre vele, mert így láttam jónak, és így ő is nyugodtabb. Remélem, mellette mindent újrakezdhetek. Hibáztam. Nem keveset. Danival pedig gyógyítjuk egymást.
Most azt hiszem, minden oké.
Isten hozott Budapesten,Rea.
Isten hozott....
