The heart...

Ha akarnám, most ezt angolul is írhatnám. De nem teszem.

Személyiségtípusok....

Vajon az ember tudja, mi jár a csomagban akkor, ha párt választ magának?

Bizonyára nem. Ha tudná, akkor példának okáért nem azt nézem Leóban sem, hogy basszus, de szép szeme van, azt a k....., hanem meglátom a bazi nagy vörös feliratot, ami azt jelzi: hülye p*csa, fuss, olyan messze, amilyen messze csak lehet, és nem csak hogy a hidat égesd fel magad mögött, de dobj a területre napalmot, és miután felégett az egész, villámgyorsan dobj rá egy hidrogénbombát is, a biztonság kedvéért!

Hát ja... az emberek hibáznak. A Bérgyilkos a Szomszédom emblematikus mondásával élve: "Van, hogy beüt a szar..."

Azonban ha az ember lánya kicsit elkezdi képezni magát, rájön egy-két dologra. Például hogy minden ember más, és jó buli előbb picit beléjük látni. Mi is van a máz mögött? A megjátszott lazaság, vagy a folyamatos "világesze vagyok srácok, hát imádjatok" mit akar eltakarni? Vagy takar-e valamit? Az esetek nagy többségében igen.

Én játszom, hogy nyugodt vagyok, vagy hogy semmi nem tud mélyen érinteni. Előadom néha, hogy semmi sem tud kibillenteni, és minden oké. Pedig nincs.

Ez nem természetes. Vagy mégis? Lehet. Nem tudom.

Igyekszem mindenkit olyannak elfogadni, amilyen. Nem vagyok türelmetlen. Amit nem bírok, ha nem kapom meg azt a teret, amit szeretnék. Ezzel sokszor megbántok másokat, de egyszerűen nem tehetek róla.

Dani meg akar változtatni. Ő azt mondja azért, mert így jobb lesz nekem is. Én nem tudom elfogadni. Már meg akartak változtatni egyszer. Akkor gyökér módon hagytam. Majdnem elvesztem én is, a régi énemmel együtt. Lehet, hogy Dani nem lenne ennyire drasztikus, de a mostani énemet szeretem annyira, hogy azt mondjam, nem akarom változtatni önmagam.

Önálló vagyok, szeretem a szabadságot, amit kicsikartam magamból. Tetszik így. Nem arról van szó, hogy nem szeretem Pacit. mert az masszív bullshit. De amíg ő változtatni akar engem, nekem nem hagyja ugyanezt megtenni. Ha nekem el kell fogadnom, hogy őt bántották, ő miért nem tudja megtenni ugyanezt?

Miért tesz valaki különbséget bántás és bántás között? Nem tudom megérteni. Szangvinikus vagyok, és békés flegmatikus. Vagyis valaki olyan, aki folyton vigyorog, megvan a máz, hogy nem bántja semmi, gyorsan túllép a gondokon, mindemellett pedig valaki olyan, aki soha nem húzza fel magát a dolgokon, mondván hihetetlenül fárasztó olyan parán agyalni, ami majd magától megoldódik.

Szeretem magam. Szeretem a párom. Az embereket. Az életem. Miért nem lehet ezt így elfogadni?

Utó-BTW....

Ja, ne lepődjetek meg, ha ilyeneket is látni fogtok. Mert fogtok ^^

FML... De tényleg.

Csengusz egyszer átküldött nekem egy képet, aminek az aláírása röviden és tömören a következő mondat volt: I hate my life.

Ha teljesen nem is tudom átérezni a dolgot, pár kocka azért megvan.

Hétvégi hobby alapon elmentem ma promóter kislánynak. Ja. Mert az vidámság és party. Ha-ha.
Nem.
No.
Nein.
Nyet.

Pedig nektek olyan szééép ruhátok van...
Nem, nincs, de valóban nagyon cuki a betoldás az elején, és atom a pörgős szoknya.

De olyan cukin mosolyogtok...
Egész nap görcsben áll az arcod, mert nem tudsz mást csinálni, mint vigyorogni, mint egy haladó Freddy...

Olyan türelmesek vagytok a tahókkal...
Egy idő után kifejleszted azt a képességedet, hogy gondolatban, szép lassan egy cölöphöz kötözöd őket, pont olyan lazán tartva a köteleket, hogy a sült oldalast nem, csak a Norbi Update szalonnát érhessék el...

Nincs más dolgotok, mint jól kinézni...
Meeeeg a vékonypénzű almáspitéteket, azt. A ruha szűk, és műszálas, és becstelen szaga van nap végére. az emberek bujdosnak (és ezt így higgyétek el, köszi) amint meglátják, hogy szórólap van a kezedben, amin rajta virít a Ferrero logó.

Nem irigylem ezeket a lányokat, és nagyon durva amit csinálnak. A kívülálló csak a cuki rucit meg a sminket látja, de ott állni a pult másik oldalán, és látni, hogy az emberek nagy része hogy viselkedik, ha bemegy - nem kell nagyra gondolni - egy egyszerű CBA-ba mondjuk.

Borderline ámulatba ejtő az, ahogy egy ember átlényegül, ha olyan helyen van, ahol őt szolgálják ki, nem pedig ő a beosztott valahol. Beszélgettem néhány dolgozóval, és ők is arról panaszkodtak, hogyan modortalankodik az egyszerű kispolgár, ha olyan közegbe kerül, ahol nem érzi magát annyira jelentéktelennek.
A parancsolgatástól elkezdve a válogatatlan otrombaságokig minden felmerült, és a mai napon én is első kézből tapasztaltam meg.

Éppen ezért köszönöm az én csodálatos, kötélidegű váltótársamnak, Timinek, hogy együtt csinálhattam vele végig a mai tortúrát. Tartottuk egymásban a lelket, mint Locktite a falemezeket.

Ezer hála.
Holnap ugyanott. :)